• Műemlék épületek

MIKÓ-VÁR

Csíkszereda legrégibb építészeti nevezetessége a teljes épségben fennmaradt Mikó-vár, ma a Csíki Székely Múzeum otthona. A késő reneszánsz kori, szabályos alaprajzú olaszbástyás várkastélyt építője neve után Mikó-várnak, vagy ahogyan a korabeli dokumentumokban megjelenik, Mikóújvárnak nevezték.  A monda szerint Szent László király idejében épült az első változata, de miután elpusztult, Hídvégi Mikó Ferenc (1585–1635), Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya, a 17. század eleji erdélyi politikai élet kiemelkedő egyénisége mint erődített várkastélyt építteti újra. A reneszánsz épület igencsak díszes lehetett, mert egy 1651-es leltári lista szerint „aranyos bástyája” is volt.
A mintegy 75 x 70 m alapterületű, négyszögletes főúri kastély építését valószínűleg a 17. század harmincas évében fejezték be. Az első írásos dokumentum, mely igazolja a vár létezését, egy 1631-ből származó deliberátum. Mikó Bethlen Gábortól kapta ajándékba a „szeredai fejedelmi jószágot” és egyben engedélyt a vár felépítésére, de halála után közvetlenül (1635) fiát, Józsefet azért fogta perbe martonfalvi Pánczélos István és Balázs, mert atyja kárpótlás nélkül sajátította ki földjeiket a vár építésekor. Az örökös korai halála után özvegye, Macskási Ilona másodszor is férjhez megy, s így a vár hosszabb ideig Damokos Tamás, csíkszéki főkirálybíró kezében volt. 1661. október 21-én Ali temesvári pasa török és tatár csapatai betörtek Csíkba, a várat elfoglalták és felégették.

A vár újjáépítésére 1714–1716 között került sor, gróf Steinwille Stephan császári tábornok vezetése alatt, amit a bejárati kapu fölött elhelyezett, kőbe vésett felirat is igazol; 1735-ben Johann Conrad von Weiss osztrák mérnökkari ezredes elkészíti a várkastély alaprajzát, mely a vártörténet fontos dokumentuma. Az újjáépített vár köré négy új olaszbástyás külső védőövet terveztek, melynek maradványai ma is láthatók a déli oldalon. Az osztrákok a kastély délnyugati oldalához egy szögletes kis lőporraktárat építettek, és a déli bástyát kápolnává alakították át. A kápolnamennyezetet szerény, késő barokk stukkó díszíti, ablakainak gótikus formája későbbi átalakítás eredménye. A bástyák földszinti helyiségeit dongaboltozatok fedik, homlokfalaikon két-két ablaktengely található, főpárkányuk fölött pedig magas és keskeny, négyszögletes lőrések sorakoznak. Az így megerősített vár a Habsburg birodalom keleti védelmi vonalában játszott szerepet.

1764-ig, a székely határőrség erőszakos megszervezéséig a császári csapatok laktanyája, ettől kezdve 1849-ig az első székely gyalogezred táborkarának székhelye. Az 1848-49-es forradalom idején itt volt Gál Sándor hadiszállása. A szabadságharc leverése után is katonai hatóságok birtokolták a várat. 1890-ben a kapubástya oldalához egy-egy épületszárnyat építettek, melyeket 1990-ben bontottak le. Az 1880-as években fokozatosan feltöltötték a vársáncot.

Rövid időközöket leszámítva, amikor különböző intézmények és hivatalok működtek a várban, egészen a 20. század közepéig a katonaság használta a várat. 1970-ben, nagyméretű restaurálás után, itt kapott helyet az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum.


CSÍKSZEREDAI RÓMAI KATOLIKUS GIMNÁZIUM

Az Erdély nagy püspöke, Márton Áron nevét viselő gimnáziumnak, valamint a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumnak otthont adó épület Csíkszereda egyik legszebb, legimpozánsabb építménye, amely 1909–1911 között épült, szecessziós stílusban.

A régi iskolát a 17. század közepe táján alapították Csíksomlyón, a ferences szerzetesek patronátusa alatt. A Csíkszeredába való áthelyezés legfőbb szorgalmazója Kuncz Elek kolozsvári tanfelügyelő volt (Kuncz Aladár édesapja). Az áthelyezést indokló fő okok: kicsi és sötét tantermek, a korszerű egészségügyi feltételek hiánya, szertárak, rajzterem és korszerű tornaterem hiánya. 1895-ben a Közoktatási Minisztérium kéri az igazgatói tanács beleegyezését, hogy az iskolát áthelyezzék Csíkszeredába. A beleegyezés megszületik, de az igazgatói tanács nem vállalja az anyagi terhet. 1896-ban a Vármegye 100.000 koronát szavaz meg az áthelyezésre.

Konkrét tárgyalások csak 1900-ban kezdődnek, ezeken Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök is részt vesz. A közérdekű dolgok megtárgyalásán a püspök elnöklete mellett Pál István referens, Becze Antal alispán, Murányi Kálmán püspöki biztos és Bándi Vazul intézeti igazgató vett részt. Az alispán ajánlatára a város a „Nagymart” Barancs nevű dűlőjének 10 holdját vásárolja meg és adja át építés céljára.

A tervvázlat és a költségvetés elkészítésére Alpár Ignácz műépítészt kérik fel. A tervezett költségvetés 700.000 korona volt. Az első terv szerint a gimnázium, szeminárium és internátus pavilonszerűen külön épületben lett volna, de később célszerűbbnek látták, hogy ezek egy épületben foglaljanak helyet. Az avatóünnepségre, átadásra és felszentelésre 1911. június 5-én került sor gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök celebrálásában.
A főgimnáziumhoz szimmetrikusan épült két szárny közül a jobb szárnyban kapott helyet a szeminárium, a bal szárnyban az internátus. Az új iskola bentlakása 12 hálószobával, 8 tanulószobával, zeneteremmel, klubhelyiséggel, ruhatárral, 6 mosdóval, zuhannyal, kádfürdővel, ebédlőteremmel, betegszobával és a bentlakásra felügyelő tanárok lakásaival rendelkezett.
1914–16 között az épület egy részét lefoglalták a hadsereg részére kórháznak. Az 1916–17-es tanévben az oktatás is szünetelt. A háború nagy károkat okozott a nemrég felépült iskolának. A rajzterem és szertár bútorzata tönkrement, a zeneteremből az eszközök elvesztek, a filológiai múzeum szobrai megsemmisültek, a kémia laboratórium üresen maradt, a könyvtár állománya felére apadt, akárcsak a fizikai szertár, a tornaterem felszerelése, valamint az érem- és régiség gyűjtemény is.

Az első világháború után az épületbe költözik az elemi iskola is, 1923–31, illetve 1941–42 között pedig a tanítóképző. 1931-ben, a tanítóképző elköltözése után, amely a bal szárnyat, vagyis az internátus helyét foglalta el, az internátust és a szemináriumot összevonják, és egységes bentlakást alakítanak ki a két szárnyban, mely azonban az iskolától továbbra is függetlenül, külön igazgatóság irányításával működött.
Az 1943–44-es tanévet csak novemberben lehetett megnyitani és április 1-jére be is kellett fejezni. A hadsereg irodahelyiségeknek és kórháznak foglalja le az iskolát, a bentlakó tanulók számára a tornatermet és a rajztermet rendezik be hálónak. Mind az iskolát, mind a bentlakást az 1948-as tanügyi reformig nagyrészt alapítványi támogatásokból tartották fenn.

A Csíkszeredai Római Katolikus Gimnázium épülete felszentelésének 100. évfordulóján, 2011. június 5-én, Csíkszereda Önkormányzata centenáriumi ünnepségsorozattal emlékezett. Ez alkalomból jelent meg a Csíkszereda Kiadóhivatal Útravaló-sorozatának helytörténeti kötete Csíkvármegye státusszimbóluma címmel, mely bepillantást nyújt a 100 éves gimnázium épülete áthelyezésének történetébe.

„A Gimnázium száz évvel ezelőtt a Csíkszereda adományozta telken, a magyar állam, Csíkvármegye és az Erdélyi Római Katolikus Státus áldozatvállalásával, a Magyar anyanyelvű csíki székelység számára épült. Száz éve e falak, néhány rövid idei átmeneti kivétellel, a magyar szavakat visszhangozzák. Ahhoz, hogy mindez még száz év múlva is

így legyen, fontos ápolni, javítani, egyszóval megbecsülni az épületet. Fontos, de messze nem elegendő. Legalább annyira fontos, hogy megbecsüljük a falakba beivódott történelmet, de ehhez előbb az szükséges, hogy feltárjuk, megismerjük és a lehető legtöbb emberrel megismertessük azt.” (Részlet a Csíkvármegye státusszimbóluma Előszavából – Ráduly Róbert Kálmán.)

A gimnáziumépület előtti parkban a 90-es évek elején emléket állítottak az iskola névadójának, Márton Áron püspöknek és gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, az iskola felszentelőjének.

A gimnázium Csíkszeredába való áthelyezésének történetében jelentős szerepet vállalt Mikó Bálint egykori főispán, valamint az épület számára a telket a város adományozta Ujfalusi Jenő polgármestersége idején. Csíkszereda Önkormányzata a 100. évforduló alkalmából e két jeles személyiségnek állított emléket, létrehozva ezáltal az immár felújított épülethez méltó szoborparkot.

VÁROSHÁZA (EGYKORI VÁRMEGYEHÁZA)

A különálló, körbeépített, hátsóudvaros, egyemeletes középület egykoron a vármegyeházának adott otthont, az 1980-as évektől a központi része Városháza, az északi szárnyában a megyei katonai központ, déli szárnyában pedig különböző hivatalok és szervezetek székhelyei foglalnak helyet. Története: A vármegyei rendszer kialakulásával 1878 után, Csíkszereda Csíkvármegye központja lesz, és mivel a megyei rendezési törvény a hivataloknak lehetőleg egy helyre való koncentrálását is megszabta, megindult a mozgalom az új vármegyeházának Csíkszeredában való felépítéséért, amelynek főszereplője és mozgatója Mikó Mihály akkori főispán volt. Csíksomlyóról előbb a Mikó-várba költözik be a vármegye-székhely 1879-ben és nemsokára neki is fognak az új székház építésének, szemben a várral, azon a helyen, ahol a meglévő egyszintes épületben és az épület mögött lévő barakkokban a honvédség székelt.
1913–1914 között a régi épületet kibővítik, északi feléhez öttengelyes homlokzatot, tetőtornyos sarokrizalitot és a mai Petőfi utca fele további kilenc tengelyt toldanak, déli oldalához szimmetrikusan szintén öt tengelyt és egy tetőtornyos sarokrizalitot, valamint a főhomlokzatra merőleges tizenhat tengelyes szárnyat toldanak.

A megyei hivatalok mellett az északi szárny földszintjére költözött 1914. január 1-jétől a felcsíki járás főszolgabírói hivatala, valamint más közigazgatási hivatalok is itt kaptak helyet.
A bővítéskor nemcsak új szárnyakat toldottak az épülethez, hanem a régi homlokzatot is átalakították, ami elégedetlenséget váltott ki több csíki polgárban, amely elégedetlenségnek a Csíki Lapok 1914. évi 18. és 19. számai hangot is adtak.
Az új megyeház megépítése után költözik el az épületből a megyei közigazgatás és kapja meg helyét, a városi közigazgatás a Virág (jelenleg Kossuth) utcában lebontott régi épület helyett.

Leírása: Főhomlokzata szimmetrikus, középrészét háromtengelyes kiskiülésű rizalit hangsúlyozza, háromszögű timpanonnal lezárva. A timpanon alatt két oldalra beforduló állókonzolos főpárkány található, amely a régi homlokzat attika falát támasztotta alá.
A homlokzat alapfalát vízszintesen, és falsíkját függőlegesen, kváderkövekből kirakott sávok tagolják. A központi rizalit széleit páros, középső részét pedig egy-egy korintuszi fejezetben végződő lizénák tagolják. Központi bejárata, valamint a későbbi toldások keskenyebb bejáratai is félkörívesek, akárcsak központi részének ablakai. A központi bejárak két oldalán egy-egy köralakba foglalt, térdeplő őrangyalokat ábrázoló stukkó dísz található. Jobb oldali angyalnak jobb kezében kard, bal kezében mérleg van, ami a védelmet és az igazságszolgáltatást jelképezi, a másik angyal jelképei a többszöri meszelés miatt felismerhetetlenek.
A központi részhez csatlakozó épületszárnyak földszinti ablakai egyenes záródásúak, míg az emeleti ablakok felső sarkai lekerekítettek. Ezen ablakokat kétoldalt, a szinteket összefogó sima sáv keretezi, az emeleti ablakok záradéka feletti sávban pedig indás stukkódísz látható.
A központi és a két sarokrizalit toronyszerű tetőmagasításán a század elején igen divatos műbádogos tetődísz található. Az oromfal közepén található ovális ablak helyére a 2000. évi homlokzat-felújításkor a város címere került és ekkor bontották ki az oromfal sarkaira beépített, lombdíszbe foglalt vármegye címereket is.
(Mihály Zita)

Források:
Csíki Lapok 1914. évi 2., 6., 18., 19. szám
Tivai Nagy Imre: Emlékezés régi csíkiakról. Csíkszereda, 1996.
Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek. Csíkszereda, 1894.


TÖRVÉNYSZÉK

1892-ben épült szintén eklektikus stílusban.

 

AZ EGYKORI FŐTÖRVÉNYSZÉK – LÁBAS HÁZ

1786-ban épült klasszicizáló stílusban, a 18. sz. végén, a 19. sz. elején katonai rendeltetéssel az I. székely határőrezred törzstisztjeinek székhelye volt. Csíkvármegye megalakulása után, 1868-ban ide költözik a közigazgatástól elválasztott törvényszék. Az épületben 1904–1921 között bútorgyár működik, majd magánlakás, 1942-től szülőotthon. Keleti szárnyával 1942-ben bővítik, amit a Csíki Magánjavak kezdeményez és finanszíroz. Jelenleg a megyei kórház alegységeinek ad helyet: a fül-, orr-, gégeosztály működik itt.

RÉGI KÓRHÁZ

Különálló, egyemeletes középület. 1888-ban kezdték meg építését a vármegye közkórháza rendeltetéssel. 1890-ben készült el, az akkor megyei közigazgatási központnak számító téren, a Mikó-vár mellett. A főhomlokzat vonala a várbástyák sarkaihoz igazodik, utca felőli részén előpark határolja. Az épület belső felosztása nem sokat változott az évek során, többnyire megfelel az 1890-ben leírt állapotnak. Kőből faragott lépcsőfokai, a földszint hevederívekre támasztott boltozata, valamint az emelet födémje ma is értéke az épületnek. Jelentőségét növeli a város és a vármegye fejlődésében játszott szerepe is. Az épület jelenleg is a megyei kórház alegységeinek ad helyet.

GÖRÖGKELETI TEMPLOM
A Vár tér közelében épült fel 1929–1935 között, neobizánci stílusban. Műemlék jellegű épületként tartják nyilván.

GÖRÖG KATOLIKUS TEMPLOM
A 20. sz. elején épült görög katolikus templom ma az ortodox egyház tulajdona, a Szent Péter és Pál apostol védőszentek nevét viseli. A templom a város régi központjában, a Temesvári sugárút és a Mihail Sadoveanu utcák kereszteződésében található, a modern egyházi építészet egyik fontos állomása. Az épületet 1992-ben műemlékké nyilvánították.

PÁL GÁBOR-FÉLE HÁZ
A Petőfi Sándor utca és a Tudor Vladimirescu (volt Gyakorlótér) utca sarkán épült zárt sorú, egyemeletes villaszerű sarokház eredeti rendeltetése lakóház volt, a földszinten elkülönített ügyvédi irodával. Később a Kommunista Ifjúsági Szervezet Háza, majd cukrászda, diszkóbár. 1995 után funkció nélküli, a jogutódoknak visszaszolgáltatott épület. Jelenleg a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusa működik az épületben.

Története: Építtetője dr. Pál Gábor „a kínosan becsületes” ember, aki „a két világháború között országgyűlési képviselő, majd szenátor, 1940 után a magyar képviselőházban ismét Csíkmegye képviselője” – írja dr. Nagy András. Apja a Bethlenfalváról származó id. Pál Gábor, a somlyói gimnázium nagytekintélyű igazgatója, anyja Fodor Ludovika, Fodor Ignác honvédszázados leánya.

Az 1883-ban született ifj. Pál Gábor 1904–1906 között lépett a csíkszeredai közéletbe mint ügyvéd. Az első világháború kitörése után önként jelentkezett katonai szolgálatra. A 9. honvéd huszárezred népfelkelő osztályába sorozzák, ahol lovassági tisztként szolgál. Súlyos sérülést szenved, és hősiességéért kitüntetést kap. Az őszirózsás forradalom idején a Csíki Nemzeti Tanács elnöke lett. A két háború közötti időben a Romániai Országos Magyar Párt egyik szóvivője, külön szakterülete az iskolaügy. 1910–1914 között, Gál Józseffel együtt, a megyei függetlenségi párt orgánumának szánt újságot szerkesztenek Csíki Hírlap címen. Az 1910–1912 között felépített házába csak később költözik.

1923-ban nősül, felesége Kammer Edit budapesti úrilány, aki Csíkba kerülve, felismeri a kihalófélben lévő csíki festékesek értékét és fennmaradásuknak fontosságát. Feléleszti ezt a háziipart, sőt meg is tanulja azt, rendeléseket szerez, piacot szervez a csíki festékesnek, megélhetést is biztosítva ezáltal több csíki asszonynak. Sajnos fiatalon, az 1930-as években hunyt el.

Házuk egy részében 1924-ben Waczel Ferenc fogtechnikus rövid időre laboratóriumot rendez be és működtet, 1929-ben pedig a Rapid nevű autó- és gépjavító műhely működik.

Pál Gábort 1928-ban megválasztják szenátornak. A Csíki Lapok december 8-i száma a következőket írja az alkalomra megjelentetett cikkben: „Pál Gábor neve a magyarság előtt a sziklaszilárd kitartást, következetességet, a jognak rendíthetetlen védelmét, a soha meg nem alkuvó harckészséget (...) jelenti. (...) Ami elől eddig mindig kitért, a szenátorságot az elementárisan megnyilvánuló egységes akarat nyomása alatt most vállalnia kell. S ezzel végre a sokat dicsért és emlegetett csíki gerinces székelység valóban bevonul a parlamentbe”.

Hogy ezen tulajdonságait a parlamentben hogyan kamatoztatta, azt az utókor erősen vitatja. Mint képviselő és mint szenátor, ismételten részt vett a Genfi Népszövetségnél a Csíki Magánjavak visszaperlése ügyében folytatott tárgyalásokon. Közbenjárását siker nem koronázta, talán éppen emiatt marasztalják leginkább egyesek. A bécsi döntés után az Erdélyi Párt egyik vezetője lett.

Házának elállamosítása után, 1965-ben bekövetkezett haláláig a szülői házba vonult vissza Csíksomlyóra. Idejét a Csíki Székely Határőrezred történetének, valamint az 1848–49-es események csíki vonatkozásainak feldolgozására szentelte.

Leírása: A sarokra tervezett villaszerű lakóház stílusa Csíkszeredában egyedi. Tömegében fegyelmezett, de nem unalmas, díszítésében tartózkodó, de igényes, mondhatnánk, hogy „építtetőjére szabott”, akár a csíki székely parasztházak. Egyetlen díszítőeleme a torony és a lépcsőház eresze alatt végigfutó fríz.
A földszinti rész kváderkövekből kirakott falazatának, amely a félköríves ablaknyílásokat is keretszerűen körbeöleli, nemcsak díszítő, hanem funkcionális szerepe is van, védi az épületet az utcáról felcsapódó esőtől, sártól, a felszívódható nedvességtől, és biztosítja a „szilárd alapokon nyugvó” házképet.
Két bejárata van, a Petőfi utca felőli főbejáratnak számító félköríves nyílás, tízlépcsőnyi magasságban, a másik a mostani Tudor utca felőli szárny középső részén, amely az utca szintjéről egy kis beugrásból nyílik. Mindkét bejárat fölött eredetileg nyitott loggiák voltak, amelyek mellvédjét a földszinthez hasonló kváderkövekből rakták ki. Emeleti ablakai, akárcsak a földszintiek, keskenyek de ettől eltérően sokszögzáródásúak.
A főbejárat jobb oldalán található az épület legdíszesebb része, a főlépcsőház, amelynek Petőfi utca felőli részét kétemeletnyi magasságban kiépített vitráliumos ablakok díszítik, belső terét pedig tükörboltozat fedi, amelynek sík felületét kazettás díszítés teszi pompásabbá. A bejárat előtt egykor volt alacsony kőoszlopos kerítésnek ma már csak az alapja van meg.
A későbbi különböző funkciók szerint szabdalt és átalakított belső tér eredeti funkciói ma már elég nehezen azonosíthatók.
Tetejét a század elején divatos Eternit nevű palalemez fedi, világítóablakait sem alakították át, és eredetinek tűnik a toronyrész fedelét lezáró bádogsüveg is.
(Mihály Zita)


Források:
Dr. Nagy András: Városkép és ami hozzá tartozik. Csíkszereda, 1997
Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994
Csíki Lapok, 1928. december 8. szám Hargita Kalendárium 1982



RÉGI SÖRGYÁR
Márton Áron (volt Rákóczi) utca 50. szám

Az épületcsoportból álló ipari létesítmény eredetileg sörgyárként funkcionált, később bor- és szeszlerakat. 1944 után villanytelep, kazánház. Jelenleg a villamossági vállalat székhelye, a vámirodának és raktárainak helye.

Története: A régi sörgyár Csíkszereda első jelentősebb ipari létesítménye, amelyet a Romfeld család épített az 1800-as évek utolsó évtizedeiben. A németországi Szudéta-vidékről származó család az 1860-as években telepszik le Csíkszeredában.
Az 1870-es években a Mikó-vár külső sáncának északi felén van sörházuk, feltehetőleg azon a helyen, ahol az 1735-ös térkép is már sörfőzdét jelöl. A sörházhoz tartozó telken tekepálya is volt, ahol „...az öreg Romfeld mámi osztogatta a pohár sörhöz a nyüzsgő kváglit”. (Dr. Nagy András)
Gál József ügyvéd az 1960-as évek végén a következőképpen emlékszik vissza feljegyzéseiben az 1890-es évekre: „Nagyipara a városnak nem volt. Egyedül a sörgyárnak volt 20-nál több munkása. A sörgyárat Romfeld János alapította, Romfeld első sörfőzdéje a kórház alatti telken volt (a mostani Nicolae Bălcescu 3. szám alatt), melyet ezelőtt kb. 40 évvel dr. Karda István (ügyvéd) épített be, s amelyen akkor még megvolt a földbe vájt sörpince (a kőfala most is látszik az udvaron). Romfeld Jánosnak két fia volt: János és Félix. János Gyergyószentmiklóson telepedett le, ott épített sörgyárat, Félix pedig megvásárolta azt a telket, melyen az utóbbi két évtizedben a villanytelep volt. Ő építette az emeletes házat. A telek hátsó részén épült a sörfőzde. Ott voltak a tárolópincék és a csíráztató torony is”.
T. Nagy Imre egy 1890-ben írt jelentésében a következőket írja: „van 2 sörgyár is a vármegyében, (...) mindkettő virágzó üzem, melyek kivételképpen nemcsak a helyi fogyasztást látják el, hanem a vármegyéből némi kivitelük is van”.
1905-ben, Romfeld Félix halála után, özvegye bérbe adja a gyárat. A bérlő a csíkdelnei származású Gál Ferenc, aki 1910-ben meg is vásárolja: „egy év alatt az újjáépített, modern gépekkel azt újraszereli és üzemben tartja 1918 év végéig” – olvasható Az 50 éves Ipartestület 1884–1934. című könyvben.

Gál József erre így emlékszik: „A sörgyárat Romfeld Félix halála után Gál Ferenc vette meg. (...) Két évtizeden át vezette (...) és az 1920-as években eladta a brassói Czell cégnek. (...) A most is álló kazánházat (a volt csíráztató torony) és a nagy épületet Gál Ferenc építtette”.
A Czell cég csíkszeredai megbízottja Lux József volt, ő intézte a gyár ügyeit. Néhai Bács Károly volt sörgyári alkalmazott elbeszélése szerint a gyárat Lux József vezetése alatt is bővítik és alakítják. Így a pincék egy része széküléses nyeregtetőt kap, és istállók épülnek. A gyár fejlődése már a világháború előtt a tőke hiánya miatt megtorpan. „...a Czell cég vagy 15 évig sört főzött, azután a gyártást megszüntette, bor- és sörlerakatot létesített ott. (...) A demokratikus átalakulás után, minthogy a Hargita utcai régi villanytelep a háború alatt leégett, a sörgyári kazánházba szerelték fel az új villanytelep gépeit” (Gál József). Következésképpen a „demokratikus átalakulás” után a gyár teljesen elveszti eredeti funkcióját, és ami ennél is rosszabb, a szocialista évek során építészeti és esztétikai igény nélkül építik körbe és alakítják át épületeit, legfőképpen a sörfőző kazán házát.

1992-ben az egykori jeges pincék épülete és a csíráztató torony a Phoenix Company tulajdonába kerül, amely műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve, szakszerűen felméreti és restauráltatja e két épületet. Sajnos, a teljes rehabilitálást és az eredeti funkció visszaállítását célzó terve nem valósulhatott meg.

Leírása: A felmérések során kiderült, hogy az eredeti sörgyár három fő épülete maradt meg: 1) a gabonacsíráztató torony; 2) a jégtároló- és erjesztőpincék az emeleten irodákkal és a padláson gabonaszárítóval; 3) a sörfőző kazán épülete.
Ezen három épületből a harmadik gyakorlatilag teljesen átépült, csak a sörfőző kazán kéménye maradt épen belőle, ennek alapján rekonstruálható az egykori épület magassága. A jégtároló- és erjesztőpincék viszonylag jó állapotban maradtak fenn, csupán annak a helyiségnek a dongaboltozata omlott be, amely nem kapott a háború előtt széküléses nyeregtetőt. Ez a beomlás adott viszont lehetőséget a fal és boltozatok szerkezetének feltárására. A falak szerkezete egy belső 30 cm-es tartófal, amelyre a dongaboltozatok épülnek és egy 60 cm-es külső fal, amelyek közrezárnak egy 15 cm-es levegőréteget, nyilván a sörgyártás technológiája által megkövetelt állandó hőmérséklet biztosítása céljából.
Az egyik erjesztőpince fölé húzott emeleten voltak az irodahelyiségek, és ennek megemelt padlástere a gabona tárolására, szárítására szolgált. A legépebben fennmaradt eredeti épülettest a gabonacsíráztató torony. Ez a szolid építmény alaprajzilag két részből áll: egy lépcsőházból, ahol falépcsőn a zsákolt gabonát a hátukon hordták fel a munkások és egy háromszintes toronyrészből. A megfelelő szellőztetés biztosítására ez utolsó szint felett egy nagy méretű, nyolcszögű szellőztető téglakémény épült, amelybe a két alsó szint is bekapcsolódik az oldalfalakba beépített légcsatornán keresztül.

Mindkét épületnél megfigyelhető a magas fokú szakmai tudással megtervezett felépítés mellett az igényes kivitelezés is. Ennek köszönhető, hogy a sokáig gazdátlan vagy éppen rossz gazdájú épületek fennmaradtak.

Az épületegyüttes műemléki értékét meghatározó tényezők:
1. Történeti szempontból, és főleg ipartörténeti szempontból tanúja egy korábbi korszerű nyugati ipari technológia megjelenésének az akkori Csík vármegyében, a korra jellemző iparépítészeti megoldásokkal együtt, amely a nyugati ipari forradalom itteni megjelenésének egyik határköve.
2. Esztétikai szempontból az épület plasztikai kiképzése romantikus–historizáló jegyeket hordoz, amelyek jellemzők a kor Európájának ipari és gazdasági jellegű épületeire. Figyelemre méltók az aparens téglaornamentikák, oromzatkeretek, ablakívek, sokszögű kémények és kéménygallérok.
(Albert Homonnai Márton – Szikszai László)

Források:
Gál Bence (Csíkszereda) közlése
Néhai Bács Károly (Csíkszereda) közlése
Romfeld János (Gyergyószentmiklós) közlése
Az 50 éves Ipartestület 1884–1934. Csíkszereda, 1934.
Kozma Ferenc: A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota. Budapest, 1879.
Dr. Nagy András: Városkép és ami hozzá tartozik. Csíkszereda, 1997.
Szabó Katalin: Visszajátszás. Csíkszereda, 2000.
T. Nagy Imre: Csíkvármegye közgazdasági állapotai és a székely kivándorlás. Sepsiszentgyörgy, 1891.
T. Nagy Imre: Emlékezés régi csíkiakról. Csíkszereda, 1996.
Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek. Csíkszereda, 1894.


PRETÓRIUM
Szék út 146. szám

Különálló, egyemeletes középület a csíksomlyói ferences kolostorral szemben, mely egykoron Csík-, Gyergyó- és Kászonszékek székházaként működött. Később számos rendeltetése volt: a római katolikus gimnázium szemináriuma, a tanítóképző internátusa, majd az iskola székhelye, szülészet, szövőüzem, lakások stb. Ma a Hargita Megyei Sürgősségi Kórház fertőző- és tüdőosztályának ad helyet az épület.

Története: A hajdani Csík-, Gyergyó- és Kászonszéknek a 18. század végéig nem volt állandó közigazgatási központja. A szabad székely nemzet alkotmányos közgyűléseit leginkább a főkirálybírók lakhelyén tartották. Mivel a 18. század végén az állandó székhely létrehozását törvényesen is elrendelik, annak ellenére, hogy a kormány Csíkszeredában Mártonfalvát jelölte ki erre a célra, hosszas huzavona után az 1810. május 21-én megtartott gyűlés mégis Somlyó mellett szavaz. A székház helyét a ferences kolostorral szemben, az egykori temető végében jelölik ki, ahová a kászoni Balási József akkori alkirálybíró előbb ideiglenes színt emeltet fából. A székház alapkövét csak 1828-ban rakják le, és páter Boros Fortunát feljegyzése szerint „kerek tíz évig építik”.

Minden igyekezet ellenére Csíkszék közigazgatási, katonai és igazságszolgáltatási központja csak 1841-re készül el, Balási József főkirálybírósága alatt.

A székek felszámolása és a vármegyerendszer kialakulása után a székház beköltözik Csíkszeredába. Előbb a közigazgatástól elválasztott törvénykezés, majd 1878 után maga a közigazgatás is. Kezdetben a gimnázium bentlakása, 1888-tól a tanítóképzőé is, majd a gimnáziumnak Csíkszeredába való költözése után, 1911-től a teljes tanítóképző-intézet költözik ide. 1920-ban az épület az állam tulajdonába kerül, a tanítóképző pedig beköltözik Csíkszeredába. 1922-ben a Stabilimentnek nevezett szövőüzem működik az épületben, majd ennek bukása után lakásokat alakítanak ki benne.

A sok funkciócsere és a kevés karbantartás miatt, az 1930-as években omladozik az épület. Ebben az időben a gondnoka dr. Szász Gyula volt, egykori vármegyei aljegyző. 1930-ban ide „telepedett” a kezdődő múzeum, de tartottak az épületben falusi bálokat, sőt Ezer Székely Leány Találkozót is.
Gr. Bethlen Györgyné, báró Jósika Paula, az Országos Katolikus Népszövetség elnöke 1937-ben megvásárolta az ingatlant és BÁRÓ JÓSIKA ALAP néven alapítványi vagyonná nyilvánította, és a „Salvator” Egészségháznak (szülőotthonnak) átengedte. De helyet kapott benne a „Kaláka” nevű katolikus leány népfőiskola is, miközben továbbra is itt „őrizték” a Csíki Székely Múzeum gyűjteményét.

1940 után a magyar állam átvette az intézményt, és az 1941–42-es tanévben visszaköltöztetik ide a tanítóképzőt. Ekkor a „Kaláka” a szemközti épületbe hurcolkodik, és a „Csíksomlyói Egyháztanács segítőkészségére volt szükség, hogy a múzeum gazdag és értékes anyagát is félre lehessen tenni az útból” – emlékszik vissza az akkori iskolaigazgató. 1941 novemberében az igazgató által elkészített terv szerint megkezdődtek az átalakítási munkálatok, melyeket műszaki tanácsosként vitéz Bakó Gábor irányított, Antal István királyi mérnök felügyelt és Szabó Dezső csíkszeredai vállalkozó végzett. Több helyiséget összevágtak, az alagsort rendbe hozták, az emeleti folyosót beüvegezték, a vízvezetéket, csatornát és villanyhálózatot kibővítették. A következő lépés pedig az épület lényeges kibővítése volt. Az 1942–43-as tanévtől az 1948–49-es tanévig működik itt újra a tanítóképző. 1949 után ismét az egészségügy tulajdonába kerül, és fertőzőkórháznak rendezik be.

Leírása: A kezdetben L alakúra épített később U alakúra bővített egyemeletes épület nemcsak a ferences kolostor közelében, hanem annak mintájára is épült, a belső udvar felőli homlokzatán a kolostorok kerengőjéhez hasonló folyosóval. Főhomlokzatának enyhén előreugró középrizalitja öttengelyes, közepén az egykori főbejárattal. Az ehhez csatlakozó szárnyak hét-hét tengelyesek, utca felöli, déli szárnya pedig tíz.

A gyakran váltakozó funkciók a belsejét, a többszöri elhanyagolt állapot pedig a külsejét alakították át. Díszítés a homlokzaton alig maradt. Az ablaknyílásokat egyszerű szalagkeret veszi körül, akárcsak a könyöklő alatti mellvédmezőt. Az emeleti ablakok felett a szalagkeretet félkörívesre alakították, a középrizalit ablakainak félkörívében sugaras díszítés is található.

Vízszintes tagolását az emeletek között végigfutó övpárkány oldja meg. Az épület sarkait vakolatból kialakított armírozásutánzat díszíti. Az utca felöli homlokzat festése alatt felirat nyomai látszanak. Az épület északi szárnya későbbi toldás, amit a homlokzati stílusjegyek különbsége is igazol.

A történelmi és építészeti műemlékként is nyilvántartott épület állapota igen rossz.

Források:
A csíksomlyói római katolikus Majláth líceum és tanítóképző-intézet évkönyve az 1941/42 – 1943/44 iskolai évről. Csíkszereda, 1944
Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994
Dr. Nagy András: Városkép és ami hozzá tartozik. Csíkszereda
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása II., Pest, 1869
P. Boros Fortunát: Csíksomlyó, a kegyhely. Budapest, 1994
Szabó Katalin: Visszajátszás. Csíkszereda, 2000

CSÍKSOMLYÓI VOLT KATOLIKUS GIMNÁZIUM
Szék út 152. szám

Szabadon álló emeletes középület, eredeti rendeltetése: római katolikus tanintézet.
Az épület a Csíki Magánjavak tulajdona; napjainkban a Böjthe Csaba testvér által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István Kollégiuma működik az épületben.

Története: A Csíksomlyóra letelepedett ferences szerzetesek nem csak a lelki élet gondozói, hanem a tudomány művelői és a népoktatás terjesztői is voltak. Már a 16. században elemi iskolát alapítanak, amelyet a 17I. század közepére gimnáziumi szintre fejlesztenek. 1630-ban már írásos dokumentum igazolja az iskola létét. Ez év augusztusában kelt levelében Pálfi István kolozsmonostori rekvizitor (tanszerekért felelős) öt könyvet adományoz az iskola használatára.

1653. január 25-én II. Rákóczi György a gyulafehérvári Országgyűlésen elhatározza a kolozsmonostori, udvarhelyi és somlyói templomok, kolostorok és „collégium”-ok további fenntartását. Az 1661-ben a török-tatár betörés idején tönkrement iskola újjáépítéséhez páter Domokos Kázmér fog hozzá. 1666. július 12-én a somlyói ferenceseknek, a Rómában székelő De Propagande Fidehez írt leveléből megtudjuk, hogy ekkortájt 60 tanulója volt az iskolának. Ebben a levélben a szerzetesek segítséget kérnek az iskola építéséhez, amelyet meg is kapnak. Az építkezést 1669-ben fejezik be, páter Kájoni János zárdafőnöksége alatt. Ebben az időben a somlyói iskolában grammatika és humán osztályok működtek, ahol latin nyelvű oktatás folyt, és a csíki ifjakon kívül fogarasiak és moldvaiak is tanultak. 1667-től világi tanárokat is alkalmaznak, a tanítást pedig Róma támogatja. 1690-ben 171, 1694-ben 200 tanulója volt az iskolának.

1699-ben felvetődik az iskola bővítésének és egy új iskola építésének gondolata, valamint a más vidékről jött tanulók (háromszékiek, fogarasiak, moldvaiak) számára egy bentlakás építése. Lukács Mihály, aki 1692–1694 között az iskola tanulója, majd 1698–1699-es tanévben a tanára, 1725. szeptember 2-án már mint apostoli jegyző és kozmási plébános ír levelet Csíkszék hatóságához, amelyben értesíti a szék vezetőségét, hogy hajlandó néhány bentlakó tanulónak a költségét fedezni. Még az év november 21-én kelt végrendeletében vagyona örökségéül az általa alapított szemináriumot jelöli meg.

1731–1734 között összesen 353 tanulót tartanak számon. Ebben az időben a már meglévő osztályok mellett „retorika” és „poézis” osztályokat is létrehoznak. Az új osztályoknak megfelelő iskolahelyiséget 1733-ra készítik el, a régi iskolaépülettől keletre. Az emeletes épület jobb szárnyának földszintjén az elemi iskola, az emeleten pedig az alapítványos tanulók hálóterme kap helyet. Bal szárnyának földszintjén az alapítványos tanulók tanterme az emeleten pedig a két új osztályt helyezik el. Középen volt a színielőadások terme. A szerzetesek nevelési rendszerében fontos szerepet játszottak a színielőadások is. A darabokat főként a szerzetesek írták és diákok adták elő. Témájuk vallásos jellegű volt, és leginkább a nagypénteki misztériumról vagy a pünkösdi búcsúról szóltak.
A kőalapokra, de fából emelt épület nemsokára leég.
A következő évben a színház bal szárnyához még egy részt építenek. Az „íves helyiséget” (valószínű boltíves) az időközben megalakult Mária Társulat használja oratóriumnak (imateremnek, házi kápolnának). 1735-ben a színielőadások terme elé egy előcsarnokot építenek tölgyfából.

A szerzet 1754-ben tartott zsinatán Bernárd János atyát egy új iskola építésével bízzák meg. Még ebben az évben hozzáfognak a leégett iskolával szemben a munkálatokhoz. Ebben az időszakban újítják fel teljes egészében a templomtól az iskoláig vezető, 117 méter hosszú, kőlábakkal ellátott fedett folyosót, melyet 1741-ben építettek Potyó Bonaventura és Kun László tanárok, valamint Csató Elek szerzetes atya hozzájárulásával. (ezt a folyosót 1911-ben bontják le). Az 1754-ben elkezdett épület támogatás hiányában abbamarad, és csak 1780-ban folytatódik. 1780. július 17-én kezdik meg az építéshez szükséges anyag összehordását. A teljes egészében kőből (téglából) épült iskola anyagát a csíki falvak szolgáltatták, de ezen felül a kőművesek mellé 1082 napszámost is. A közös nemzeti áldozattal épített iskolában már 1781 őszén megindul a tanítás. 1781 májusában az iskolaépülethez kapcsolva a csíki lovas és gyalogkatona székelyek a tanuló ifjúsággal együtt színházi előadásokra alkalmas épületet is állítottak. Az építendő szeminárium 5 öl hosszúságú alapját 1781. május 9-én kezdték ásni, néhány nap múlva letették az alapkövet. A kőműves pallér Péterffi József volt. A kész épületet, amely földszintes volt, 1782. január 6-án avatták fel ünnepélyes keretek között, a kor divatja szerint vers is íródott, amely sajnos, nem maradt fenn. A csíki papság mellett jelen volt a tiszti kar és a csíki birtokosság is.

Mária Terézia tanügyi rendeletét (1773) követő időszakban, amely rendelet szerint a latin nyelv helyett a német válik kötelezővé az oktatásban, a somlyói iskola tanulói apadni kezdenek, majd II. József szemináriumot eltörlő rendeletének köszönhetően, az 1785–1786-os tanévben 2 tanulója marad az iskolának. 1790. január 28-án II. József visszavonja rendeletét. 1785-től kezdődően 1806-ig a javítási költségekhez is hozzájárul a Gubernium. Ezt a támogatást 1812-től megtagadják. Az újonnan kiadott rendelet szerint, a javításokat a károk okozói kötelesek fizetni.

1815-re az épület igen rossz állapotba kerül: a falakról hull a vakolat, a fedelén csorog be az eső, az ablakszemeket a jégeső betörte, padlózata helyett új kell és az ülőpadokat már javítani sem lehet – írja Bándi Vazul. Az épület gondnoka, Sándor Mihály főkirálybíró a szék mérnökével elkészítteti a javítási munkák költségvetését, amely 3433 forintra rúg.

1830-ban a szeminárium bővítésével párhuzamosan felvetődik a gimnázium bővítésének gondolata is. Az indok, ha a gimnázium épületének folytatásában épült szeminárium 5 lábbal magasabb lesz, hogy fog illeszkedni az előbbihez? 1834-ben Györfi Ferenc, a gimnázium igazgatója és a rendház főnöke azzal a kéréssel fordul a Guberniumhoz, hogy az új szeminárium építésével egyben a gimnázium épületét is bővítsék ki. Kérését jóváhagyják, építési biztosként Puskás Tamás csíksomlyói plébánost jelölik ki, az építőmester pedig Kremer János lesz.

Az építkezés 1837 tavasza és 1838 ősze között zajlott. Megnyitásakor a gimnázium bejárata fölé a következő kronosztikont írják: ALtIVs en sICVLIs eXstrVCta paLaestra Ca Moen Is Caesar Is AVgVstI fVLta faVore nItet (1652) (Székely múzsafiak tancsarnoka, lám magasabb már, mert a felségnek jó szíve támogatá.)

1848-ban a polgári demokratikus hadsereg lefoglalja az iskolát, amely csak 1851-ben nyitja meg újra kapuit előbb az elemi osztályok számára és a kolostorban. A katonaság által lefoglalt épületet fokozatosan és nehezen szerzik vissza. 1857-től rendre megnyílnak az V., VI., VII. osztályok, 1873-ban Imets Fülöp Jákó akkori igazgató buzgólkodásának köszönhetően 8 osztá