• Csíksomlyó - a vidék vallási központja

CSÍKSOMLYÓ, A KEGYHELY
Csíksomlyó története a XII–XIII. századra nyúlik vissza. Legelőször a pápai tizedjegyzék említi 1333-ban Sumbov, majd 1334-ben Sumlov néven. Az egyházközség patrónusai Szent Péter és Szent Pál apostolok. Nevét a Somlyó hegyétől (1035 m) kapta. A Somlyó helynév a somlik–somlyik igéből származik, amely suvadó hegyet jelent. A Csík előnév a tájra utal.
A ferences szerzetesek, valószínű, hogy az 1400-as évek első felében telepedtek le véglegesen Csíksomlyón.

AZ ELSŐ GÓTIKUS TEMPLOM
1442–1448 között felépítettek egy gótikus stílusú templomot, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel 1448-ban. (Sarlós Boldogasszony: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, július 2-án van a búcsúnapja.) A gótikus templom építésében a hívek mellett jelentős segítséget nyújtott a ferenceseknek Hunyadi János erdélyi vajda, hálából Istennek a törökök fölött aratott győzelemért (1442). Ez a gótikus templom a következő három és fél évszázadon keresztül sok bővítésen és alakításon ment át. Az 1661-es török-tatár betöréskor felgyújtották és a tetőzet teljesen leégett. Kijavították és fennállott egészen 1802-ig. Akkor lebontották és anyagát beledolgozták a mostani barokk templom falaiba.

A BAROKK TEMPLOM
A barokk templomot 1804-ben kezdték építeni Schmidt Konstantin építész tervei szerint, és 1876-ban fejezték be teljesen, a templomi berendezésekkel együtt. Ugyanabban az évben, augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály erdélyi püspök. A templom berendezésének nagyobb részét Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. A mellékoltárok és a szószék már a XIX. század első felében elkészültek. A következők: Szent Ferenc-oltár, Szent Antal-oltár, Szent Erzsébet-oltár, Szent Anna-oltár, Nepomuki Szent János- és Keresztelő Szent János-oltár, Kortonai Szent Margit oltára és a kórus alatt a szenvedő Jézus oltára.
Külön értéket képvisel a templomban a stallum a szentélyben és a szószék a templomhajó déli falán. A kórust Pfeifer Antal gyergyószentmiklósi mester készítette el 1831-ben. A kórus legfontosabb bútora az orgona, amely 1931-ben épült a mai formájában. A színes üvegablakok 1905-1911-ből valók, a csehországi Grottauban gyártották és helyezték el a templom ablaküregeiben. A főbejárati üvegablakokon Jézus és Mária monogramja, valamint a ferences jelvény látható. A Mária kegyszobor jobb oldalán Szent István király, bal oldalán Szent László király szobra áll. Grödenben (Tirol) készültek 1905-ben, Runggaldier József szobrász alkotásai, magasságuk 2,60 méter. Az 1980-as években készültek a sekrestye és a folyosó ajtaján lévő domborművek. Alkotójuk Vincefi Sándor hajdani csíkszeredai szobrászművész. A templomhajóban, a bal oldali hosszú pad támláján látható domborműveket Imets László csíkszeredai művész készítette az 1980-as években. Magyar és ferences szenteket ábrázolnak. A kórus alatt, kimenet jobb oldalon, a háromszéki főkapitány, Mikes Kelemen (nem a rodostói!) síremléke található (1686). A templom előcsarnokában a tartóoszlopokon elhelyezett márványtáblák a somlyói rendház nagyjainak emlékét őrzik.
A templom diadalívén latin nyelvű kronosztikon áll:
ECCe MarIa pIo rVtILant tVa teCta nItore, qVae tIbI FrancIsCI tVrba pVsILLa LoCat.
(Íme, Mária, tündöklő fényben ragyog hajlékod, mit Neked Szent Ferenc kisded nyája emelt.)
A piros betűk római számokként összeadva, a diadalív építésének dátumát eredményezik (1834). Erőss József kézdivásárhelyi mester építette.
A templom homlokzatán látható Mária-szobor rézből készített ötvösmunka. Rottenbacher brassói mester alkotása, 1837-ben készült. A szobor felett latin nyelvű kronosztikon olvasható:
SpLenDor ab eLIsIs CeLebri reDIt arte rVInIs aeDIbVs Oh Virgo gLorIa nostra tVIs.
(Ó Szent Szűz, mi dicsőségünk, a széthányt romokból jeles művészettel újul meg szentélyed.)
A pirossal írt római számok az 1830-as évszámot adják (a tornyok építésének befejezési éve).
A templomot Urbanszky Fülöp kolozsvári festő festette ki 1911-ben. P. Écsy János házfőnök 1973-ban renováltatta a festést (az oszlopokat, a mennyezet mezőit és a romlásokat javíttatta ki). 1948-ban, XII. Piusz pápa a templomot Basilica Minor (Kisbazilika) rangra emelte.

BASILICA MINOR (KISBAZILIKA)
Rómában négy Basilica Major (Nagybazilika) van: Szent Péter-bazilika, Szent Pál-bazilika, Lateráni bazilika, Sancta Maria Maggiore (Mária Nagyasszony) bazilika. Basilica Minor a világegyházban több is van. Ezt a címet, méltóságot és kiváltságot a Szentszék külön pápai levéllel adományozza olyan templomoknak, amelyek történelmi, búcsújáróhelyi vagy egyéb különleges jellegüknél fogva kiváltságra váltak méltóvá. Így nyerte el ezt a kitüntető címet a csíksomlyói kegytemplom is. Mivel ősi búcsújáróhely Somlyó, a különleges Mária-tisztelettel, 1948. január 3-án, XII. Piusz pápa Basilica Minorrá (Kisbazilikává) nyilvánította.


A MÁRVÁNYTÁBLÁK
A templomhajó kórus alatti részében lévő oszlopokon látható, olvasható tíz márványtábla a XVII–XVIII. és XIX. századi jeles ferences vagy világi személyiségek neveivel és érdemeivel. E kiváló történelmi egyéniségeknek P. Benedek Fidél erdélyi ferences tartományfőnök kezdett emléket állítani az 1970-es években, hogy az utókornak örök mintaképei maradjanak, hogyan kell Isten ügyéért, szerzetesrendjükért és székely népükért önfeláldozóan élni és küzdeni.
Az emléktáblák szövege a következő:
I. Csíksomlyói P. SOMLYAI MIKLÓS (1598–1661) – Csíksomlyói házfőnök, nagybuzgalmú, apostoli férfiú, a régi kolostor és templom felvirágoztatója, az erdélyi ferences rendtartomány érdemes alapítója emlékezetére. A tatárok ölték meg az 1661. évi betöréskor. Sírja a kegytemplom előtt.
II. Szovátai P. DAMOKOS KÁZMÉR (1606–1677) – Ferences püspök, erdélyi apostoli helytartó és missziófőnök, csíksomlyói házfőnök, a tatárdúlás után a templom újjáépítője, az egyházi fegyelem megszilárdítója emlékére. Meghalt Gyergyóalfaluban. Sírja a kegytemplom előtt.
III. Kiskajoni P. KAJONI JÁNOS (1629–1687) – Ferences pap, csíki főnök, rendtartományfőnök, nagy orgonista, híres ének- és zeneszerző, kántornevelő, író, tudós, kolostorépítő, nyomdaalapító, missziós főnök, erdélyi apostoli helynök, választott püspök emlékezetére. Meghalt Szárhegyen.
IV. Csíktaplocai P. GÖRÖG ISTVÁN (1631–1678) – Ferences pap, csíki főnök, hitvédő misszionárius, a Székelyföld apostola, a somlyói iskola építője, bakói püspöki helytartó, Moldva apostoli helynöke emlékezetére. Meghalt Csíksomlyón.
V. A tolvajosi győzelem és a pünkösdi búcsújárás három főszereplőjének: ISTVÁN alfalui hitvédő pap, aki magával hozta a népet; P. MAGÓCSI JÁNOS a székelyek szónoka, aki a védelmet javasolta; MIKES csíki főkapitány, aki a sereget vezérelte, emlékezetére 1567 május 15.
VI. Csíkszentkirályi P. SIMON JUKUNDIÁN (1813–1894) – Ferences pap, csíki főnök, rendtartományfőnök, gimnáziumi tanár, a tanítóképezde egyik alapítója, tanára és igazgatója, nagy orgonista, énekszerző és gyűjtő, költő, író, hitvédő, tudós, derék népnevelő emlékezetére. Elhunyt Nagyszebenben.
VII. Ezen templom és zárdaépület teljes restaurálása PAÁL K. JÁNOS zárdafőnök és DR. FEJÉR ANTAL a „Szt. Sylvester-rend” lovagja, apostoli fősyndikus és kir. tanácsos idejében eszközöltetett az Úrnak, 1909-1913 évében.
VIII. Az 1940-es földrengés után P. SZŐCS DÉNES és P. HAJDÚ LEÁNDER házfőnöksége idején, az 1941-42 évben végrehajtott általános javítás emlékére.
IX. P. BENEDEK FIDÉL tartományfőnök és szentszéki megbízott. 1948-1979-ig Rendtartományunk miniszter provinciálisa. Üldöztetésekkel teli nehéz időkben, provinciánk jámbor életű, példás, szerető atyja. Krisztus Egyházáért s Rendjéért hosszú börtönt szenvedett. Mint kiváló történész, sok művet írt. Az Esztelneken összegyűjtött közösségünkben hunyt el 1979. május 26-án, életének 72. évében. Esztelneki temetőnkben nyugszik.
Járj közbe Istennél Rendtartományunk feltámadásáért (1992)
X. P. ÉCSY JÁNOS tartományfőnök. 1951–1961-ig a Désen erőszakkal összegyűjtött ferences közösség házfőnöke. Krisztusért, Rendjéért nehéz börtönt szenvedett. Csíksomlyói kegyhelyünk buzgó őre. Jámbor életű, bölcs, okos szerzetes. Mind rendtársai, mind az egyházmegye papsága mélyen tisztelte és szerette. Autóbaleset következtében vesztette életét 1982. április 19-én. Kegytemplomunk kriptájában nyugszik.
Járj közbe rendünkért és népünkért a Szent Szűznél (1992)

A STALLUM
A Stallum (Papi székek a szentélyben) önmagáról mondja el létrejöttének történetét. Íme a felírása:
S. ÁGOSTON P.
Íly díszes létemet hálálom Csík Sz. Györgyi Vitéz Huszár Kapitán BÁLINT IGNÁCZ Urnak és Nője Nemes BORS JULIÁNÁNAK 1847.
A papi székek hátsó támláján, középen Szent Ágoston püspök neve áll, két oldalán két diakónus domborművével. A hátépítmény tetején a szeplőtelen Szűz, angyalok társaságában látható. Bizonyára Papp Miklós oltárfaragó készítette.

A SZÓSZÉK
Ugyancsak Papp Miklós alkotása. Neve a szószék aljára fel van festve: „Készítette Papp Miklós pictor. Brassó. 1835-ben.” Első oldalán, középen a Szentlélek eljövetelének képe áll. Első és hátsó két-két betétjében a négy evangélista képe látható. Ajtóján Mózes bemutatja két kőtáblán Isten tíz parancsolatát, a fedélrészen pedig Szent Mihály arkangyal Isten ítéletét hirdeti ki, egyik kezében trombita, a másikban a végrehajtás eszköze: a kard. Művészeti szempontból a szószék a barokk templom egy szép, ékes bútora.

A SZÍNES ÜVEGABLAKOK
1905–1911-ben készültek a grottaui (Csehország) Schlein Richard cég műhelyében. Minden színes üvegű ablak egy-egy nemesi család adománya. Helyenként a nevük is fel van tüntetve. A szentélytől kezdve a következő sorrendben vannak elhelyezve a szentek képei: Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent Ferenc, Szent Margit, Szent József, Kapisztrán Szent János, Szent Klára, Szent Antal. A kórusban: Szent Ágnes és Szent Cecília.

AZ ORGONA
Igen értékes berendezése a templom kórusának az orgona. A legrégibb orgonát, melyről tudomásunk van, 1659-ben vásárolta Brassóban P. Kájoni János Eperjesi János orgonakészítő mestertől. az 1661-es tatárdúláskor a részben elégett orgonát maga P. Kájoni János javította ki 1664-ben. Még más helyen is épített kis orgonát, amiért is önmagát Fráter Páter Joannes Kajoninak, organista et organifabernek titulálta (jelentése: orgonista és orgonakészítő).
A régi orgonát P. Simon Jukundián 1858–59-ben cserélte ki. Készítője Kolonics István, kézdivásárhelyi orgonaépítő volt. Alapjában véve ez egy két manuálos, pedálos, 24 szólóváltozattal ellátott, elég nagynak számító orgona volt.
A mostani orgonát Geyer József, a budapesti zeneművészeti főiskola tanára tervezte. A beépítést a temesvári Wegenstein Lipót Fiai cég eszközölte 1931-ben. Három manuállal, sugár alakú pedállal van ellátva. Eredetileg 36 szólóváltozata volt, amelyből 4 nyelvsíp. 1990-ben generáljavítást és átalakítást végzett rajta dr.Walter Kindl, a temesvári alsóvárosi dóm karnagya, Hermann Binder, nagyszebeni orgonaépítő mérnök közreműködésével. Most már 41 szólóváltozattal rendelkezik az orgona és 2824 síppal. Az ország egyik legkorszerűbb, szép hangú orgonájaként tartják számon.

A KOLOSTOR

Az 1440-es években épített gótikus templommal egy időben kisebb méretű kolostort is emeltek Csíksomlyón a ferences szerzetesek. Ennek emlékét őrzi a mostani kolostor falába beépített gótikus ablakkeret a pincében és egy gótikus portálé az alsó folyosón. Ez az ősi kolostor sok változtatáson és bővítésen ment keresztül, mígnem esedékessé vált egy nagyobb kolostor építése. A kolostor mai alakjában az 1773–1779-es években épült. Már kezdettől fogva a templomot és kolostort erős falak övezték. Ide menekült a környék népe a XVI–XVII. században a sorozatos tatárbetörések idején.
1661-ben a török-tatár túlerőnek nem tudtak ellenállni. A pogányok felgyújtották a templommal együtt a kolostort is. Igen sok embert megöltek, az életerőseket rabságba hurcolták. Többek között négy ferences esett áldozatul, négyet pedig fogságba vittek. Az áldozatokat a templom előtti tömegsírba temették.
Az utolsó, keletről betörő tatár hordák 1694-ben ugyancsak pusztítással fenyegették a kolostort és a falak közé menekült népet. P. Nizet Ferenc, belga származású szerzetes-tanár vezetésével, a diákok és a nép visszaverték a tatárokat. Érdekes ebben a szembeállásban, hogy a tanár papírcsákót készíttetett a diákokkal, csatarendbe állította őket és Kis-Somlyó oldalában, a reggeli ködben olyan zajt és lármát csaptak, hogy a tatár betörők nagy hadsereget sejtve, megfutamodtak. Ezt a pánikot kihasználva, a székely atyafiak nyomukba eredtek, szétverték őket. Még a tatár vezér fia is elesett a csatában. Ennek az ütközetnek emlékét őrzi a hosszúaszói Xántusz-kápolna, valamint a Csíkszentlélek határában lévő Véres-kép. Ettől fogva nem volt több tatárbetörés.

A KEGYSZOBOR

 
A templom legértékesebb tárgya a Szűz Mária kegyszobra. A XVI. század elején (1510–1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthyány Ignác erdélyi püspök idején az egyház „Csodatevőnek, segítő szent Szűznek” nevezi el. A kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Régi szokás, hogy a zarándokok, miután a kegyszobor előtt Máriához, Isten Anyjához könyörögtek, megsimogatják a kegyszobor lábát, hozzáérintik ruhájukat és kegytárgyaikat. Így óhajtják kiesdeni a maguk számára az Istenanya áldását. A századok folyamán a kegyszoborral sok csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Többször olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Nagy katasztrófák előtt szomorúnak látták az emberek az arcát. Az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával, amikor a templomot felgyújtották a tatárok, a kegyszobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér, azt gondolván, hogy a kegyszobor nagyon értékes lehet, el akarta szállítani, de az olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökör sem tudta elhúzni a szekeret. A tatár vezér ledobta a szobrot a szekérről, kardjával hozzávágott, megsebezve a kegyszobor arcát és nyakát. Ezek a sérülések ma is láthatók a szobron. A tatár karja bénán hanyatlott alá. Az idők folyamán a hívőknek a kegyszobor előtt elmondott imája a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására, igen sokszor meghallgatásra talált. Ennek emlékét őrzik a kegyszobor két oldalán kifüggesztett fémtárgyak (fogadalmi tárgyak). Ezek a XVII–XVIII–XIX. századokban készültek. Imameghallgatás esetén ilyen fogadalmi tárgyakat készíttettek és adományoztak hálából a Szűzanyának. Az 1940-es évektől napjainkig márványból készült hála-táblák tanúskodnak arról, hogy a Szűzanya most is meghallgatja tisztelőinek imáját.


KÁPOLNÁK A KIS-SOMLYÓ-HEGYEN
A Kis-Somlyó hegyen három kápolna áll. Közülük a legrégibb és művészeti szempontból a legérdekesebb:

A SALVATOR-KÁPOLNA

 
Építésére hiteles adat nincs. Losteiner Leonárd ferences történetíró adatai szerint „Capistrán János és a nagy Hunyadi 1456-ban, a Megváltó átváltozásának napján, augusztus 6-án, a Salvator nevét segélyül híva nyerték meg a csatát”; vagyis a nándorfehérvári győzelem emlékére épült. Az egyhajós, boltozott, négyszögletes szentélyű középkori kápolna a XV. század második felének alkotása. 1680 körül bővítették Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár támogatásával. Ugyanakkor készült a címerekkel díszített donga is. 1800 körül festették a kazetták alakos ábrázolásait, valamint az ugyancsak kazettás mellvéddel ellátott nyugati karzatot. A boltozat kazettáin angyalfejekből és barokk növényi elemekből összeállított keretekben apostol, illetve ferences, jezsuita és remete szentpárok láthatók. Négy kazetta virágdíszes. A karzat ötkazettás mellvédjén Patrona Hungariae feliratú Madonna, Szent István és Szent László királyok képei, valamint virágdíszek vannak megfestve.
1679-ben készült a főoltár, Haller János neje, Kornis Katalin fogadalmából. A középső képen a keresztet tartó Krisztus festett alakja látható. Ezt Pál apostol és Katalin vértanú festett képei fogják közre. A diadalív előtti déli mellékoltár, felépítésében, festett faragványaival és a Fájdalmak Emberét ábrázoló oltárképével közvetlenül kapcsolódik a főoltár mesteréhez. Az északi mellékoltár Máriát királynői viseletben, karján Jézussal jeleníti meg. Felépítése és festett dísze késő-reneszánsz jellegű. Ez a második, a két oltár készítőjével egy időben dolgozó, de más mestertől származhat.
A déli oldalon egyszerű szemöldökgyámos gótikus ajtó látható „Renov.Salvator 1678” felirattal. A középkori épületnek ez volt a bejárata. A középkorban a kápolnát kőfal övezte.
A Salvator-kápolna épülete és művészi berendezése a vidékies gótika, reneszánsz és barokk jellegzetes és fontos emléke.
Az ajtó előtt hatalmas, díszesen kidolgozott kőkereszt áll, oldalán vésett szöveggel. 1876-ban állították a gyergyóalfalvi hívek az 1567-es győzelem emlékére.

A SZENVEDŐ KÁPOLNA
A Salvator-kápolna keleti oldalán van a Szenvedő Jézus kápolnája, amely egy kis fülke csupán. Benne az oszlophoz kötözött Jézus szobrát őrzik. A kivételes szépségű szobor 1810-ben készült. A hagyomány szerint ebbe a kápolnába zárkózott be, böjtölt és ostorozta magát az a bűnös ember, aki bűnbánatot akart tartani és vezekelni akart bűneiért.

A SZENT ANTAL-KÁPOLNA
A Kis-Somlyó-hegy nyugati oldalán van a Szent Antal-kápolna. Az első kápolnát Mák János ferences testvér építette az 1661-es dúlás után. 1750–1773 között újraépítették - immár nagyobbra méretezve - a mai kápolnát, amelyet azután többször is javítottak. Legutóbb P. Écsy János házfőnök javíttatta 1975-ben és az oltárt szembeoltárra változtatta. Barokk oltárképe Szent Antalt, a védőszentet ábrázolja.
Az 1661-es tatárdúlás elől a somlyói kolostorból kimenekült egy Mák János nevű ferences testvér és elrejtőzött a Kis-Somlyó hegyének oldalában a kökényes bokrok közé. Onnan nézte végig a tatárok pusztítását. Látta, hogyan gyújtják és égetik fel a templomot, a kolostort és hallotta a kínokat szenvedő népnek jajgatását. Félelmében megfogadta Páduai Szent Antalnak, hogyha megmenekül ebből a veszedelemből, kápolnát épít az ő tiszteletére. Jóllehet, közelében jártak a tatárok keresve az elmenekülteket, őt nem találták meg, és így megszabadult a biztos haláltól, vagy fogságba hurcoltatástól. 1673-ban teljesíti fogadalmát: fölépíti a kis kápolnát saját kezűleg. Egy égetett téglába belevéste nevét: „Joannes Mák Ao. 1673.” Behelyezte az oltárépítmény homokjába, amit száz év múlva megtalált P. Tóth Sebestyén, somlyói házfőnök. Ő is megörökítette a megtalálás tényét és visszahelyezte az oltár homokjába, 1773-ban. Kétszáz év múltán, 1975-ben esedékessé vált a régi oltár lebontása és szembeoltár készítése, P. Écsy János házfőnöksége idején. Újra megtaláltatott a nevezett tégla a feljegyzésekkel. De Écsy János atya nem íratta föl nevét, hanem behelyeztette a kápolna falába, előtte ablaküveggel, ahol most is elolvasható az eredeti írás.
Csodálatos volt a kápolna 1773–1775-ös években történt átalakítása, újjáépítése. Az építkezés kiadásait hallerkői gróf Haller Karolina, gróf Gyulai Ferenc lovassági tábornok felesége fedezte. Történt, hogy e Nagyasszony sokat bánkódott leánya elhalálozása fölött és fiának súlyos betegsége miatt. Őt magát is fülfájdalmak gyötörték. Egyszer álmából felébredve egy ferences szerzetes jelent meg előtte. Azt hitte, hogy képzelődik, de egy idő után meggyőződött, hogy élő alak áll előtte. A szokatlan jelenéstől megijedt, de a szerzetes megszólalt: „Ha fiát meg akarja menteni a haláltól és ő maga is meg akar szabadulni a fülfájástól, gondoskodjék arról az erdélyi kápolna javításáról, ahol kilenc napi ájtatosságot szoktak tartani.” Ezzel eltűnt a látomás. Halállal vívódó fiának váratlan gyógyulása meggyőzte a látomás valóságáról, s mivel ebben az időben Erdélyben a jelzett kápolnából csak egy volt – Csíksomlyón –, 600 Forintot ajánlott fel, amely összegből az akkori somlyói házfőnök, P. Tóth Sebestyén a kápolnát kibővítette és újjáépítette.
A következő kétszáz évben még többször volt javítva a Szent Antal-kápolna. Legutóbb 1975-ben P. Écsy János csíksomlyói házfőnök gondoskodásából.

A PÜNKÖSDI BÚCSÚ

 
Csíksomlyó búcsújáróhely jellegét az adja meg, hogy már a XV. században virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. A környék népe Mária-ünnepeken Somlyón gyűlt össze.
Jenő pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul – a kor szokása szerint –, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. A templom építését azzal indokolja a pápa, hogy „a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik odagyülni, Máriát tisztelni”. Azóta is megszakítás nélkül tart a zarándoklat Csíksomlyóra, Szűz Mária tiszteletére.
1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. A hitújítás korában János Zsigmond erdélyi fejedelem haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott hitének védelmére. A gyülekező Csíksomlyón volt pünkösd szombatján. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak és győzelemért imádkoztak. A csata diadallal végződött. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek vissza hálát adni a győzelemért és megköszönni a Szent Szűz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a mai napig Mária népe. Ugyancsak az eredeti hagyomány szerint, nyírfaággal kezében, vagy a járművét feldíszítve tér haza otthonába.
Csíksomlyó most is a katolikus székelység hírneves búcsújáróhelye. Most már a más vallású keresztény hívek is szívesen vesznek részt a búcsújárásban. A Szűzanya iránti tiszteletben a buzgóság az idő múlásával sem lankad. Év közben is szüntelenül özönlik a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta minden évben több százezer ember zarándokol Somlyóra és vesz részt a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten, szentmisén.
A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a főoltár bal oldalán található Labarum, amit a nép labóriumnak nevez. Amikor a papság ezen jelvénnyel az élén felér a Kis-Somlyó-hegyen lévő Salvator-kápolna elé, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” éneket és azután folytatódik tovább a körmenet.

LABARUM
A Labarum az ókorban, Nagy Konstantin (306–337) római császár idején hadizászló, a győzelem jelképe volt. Ezt a Labarumot bizonyára az 1567-es hargitai csata győzelmének emlékére készítették és a pünkösdszombati körmenet középpontjában viszik, a körmenetet vezető főpapság vagy papság előtt. Régi hagyomány szerint a római katolikus gimnázium (ma Márton Áron Főgimnázium) legjobb végzős diákja viszi végig a körmeneten a Labarumot. Igen nagy teljesítmény, mert súlya mintegy 30 kg.


CSÍKSOMLYÓ A MŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN

A századok folyamán a templom és a kolostor a vidék művelődési központja volt. A barátok a kolostorban kezdettől fogva tanították a nép fiait. Először alsó fokon, majd később gimnáziumi szinten. A gimnázium első írásos említése 1630-ból való. Az 1661-es tatárdúlás után P. Damokos Kázmér vezetésével helyreállították a templomot és a kolostort, újraalapították az iskolát (1667). A csíksomlyói gimnázium virágkorát az 1720–1784-es években élte. Ebben az időszakban játszották a diákok a híres csíksomlyói misztériumdrámákat. A tanárok szerkesztették e vallásos színműveket – latin és magyar nyelven –, gyakran csak átírták és új formát adtak nekik, és a diákok színpadra vitték húsvét, pünkösd ünnepén, vagy Szent Antal napján. Ez jelentette Székelyföldön a színjátszás kezdetét.

Ebben az időben kezdődött Somlyón, a diákok közreműködésével a Szent Antal nagykilenced. 1720-ban kezdte meg tevékenységét a Páduai Szent Antal társulat, 1730-ban pedig a Máriatársulat. Ez utóbbi a Szűz Mária tiszteletében nevelte a diákságot, szorgalmazta a színdarabok előadását és gazdag könyvtárral is rendelkezett a tanuló ifjúság számára. 

Lukács Mihály csíki esperes (1678–1730) kozmási plébános adományából szeminárium (bentlakás) létesült (1725–1785). Több csíki gyermek számára vált lehetővé így a továbbtanulás. 1858-ban P. Simon Jukundián, Haynald Lajos erdélyi püspök támogatásával, Csíksomlyón kántor- és tanítóképző iskolát alapított, amelynek 25 évig igazgatója volt. Itt tanultak a XIX. század második és a XX. század első felének jól képzett kántortanítói. P. Simon Jukundián több közismert egyházi énekünk szerzője is. (Ébredj, ember... Dicsőség... Az Ige megtestesült Názáretben... Hozzád fohászkodunk...) 

A gimnáziumot a ferencesek átadták az egyházmegyének 1911-ben, amikor az Csíkszeredába, a mostani Márton Áron Főgimnázium épületébe költözött. Itt működött 1948-ig, mint római katolikus gimnázium. 


CSÍKSOMLYÓI MISZTÉRIUMDRÁMÁK 

A csíksomlyói gimnáziumban az 1721–1774-ig tartó iskolai években rendszeresen adtak elő a diákok iskoladrámákat (színműveket). Ezeket a színműveket évről évre a tanárok írták, vagy a mástól átvett darabokat átdolgozták és úgy kerültek előadásra. Ez volt a népszínmű első formája a Székelyföldön. 

Az iskoladrámáknak azon formáját, amikor a színmű témája vallásos tárgyú volt és az üdvtörténethez kapcsolódott MISZTÉRIUMDRÁMÁNAK nevezték. Különösképpen a jónak és a rossznak harca testesült meg ezekben a színjátékokban, amelyre a megváltó Krisztus tette fel a koronát, amikor megváltói kereszthalálával végképpen letörte a Gonosz hatalmát és megváltotta az embert. 

A misztériumdrámák eredetileg úgy kezdődtek, hogy a hittanítást, bibliai történeteket a lelkipásztorkodó papság miután elméletileg előadta a híveknek, gyermekekkel, diákokkal meg is jelenítette színdarab formájában. Így könnyebben érthetővé váltak az isteni örök igazságok vagy az üdvtörténet eseményei. Szent Ferenc rendjének legfőbb tevékenysége a prédikáció és az ebből kifejlődő műfajok voltak: passióéneklés, Mária-siralmak, betlehemes pásztorjáték... A leggazdagabb magyar ferences színjátékok hagyománya éppen Csíksomlyón alakult ki. 1721-től vannak az első feljegyzések. Tartottak egészen 1774-ig. Évkiesésekkel később is fordultak elő misztériumjátékok. Kb. 46 ilyen misztériumdráma maradt fenn, többségük kéziratban. Hat misztériumjáték nyomdai kiadásban is megjelent: az 1751-es, 1752-es, 1759-es, 1766-os években írt színműveket Fülöp Árpád adta ki Budapesten 1897-ben és az 1775–1776-ban írt misztériumjátékokat Alszeghy Zsolt és Szlávik Ferenc Budapesten 1913-ban. 


HOL ÉS MIKOR ADTÁK ELŐ A DIÁKOK A MISZTÉRIUMDRÁMÁKAT?

Első alkalmakkor az egykori Gyermekotthon helyén épült gimnázium nagytermében. Később épült egy nagy színjátszó ház fából, amelynek szélesre tárható ajtói voltak. Amikor a nézőközönség nem fért be a terembe, kinyitották az ajtókat és kívülről is láthatták az előadást. Voltak szabadtéri előadások: A Kis-Somlyó-hegy aljában, a mostani keresztúton (Jézus hágóján), a két Somlyó-hegy közötti nyeregben, vagy a templom előtti téren. A hagyomány azt tartja, hogy olyan hűen és élményszerűen játszották a diákok a misztériumdrámát, hogy egy alkalommal a nézősereg – felháborodásában – kövekkel dobálta meg a Krisztust kínzó és keresztre feszítő zsidókat alakító diákokat. Az előadások ideje különbözőképpen változott: nagypénteken, pünkösdkor, Úrnapján, Szent Antal ünnepén... Napjainkban ismét rendszeresen előadják a Passiót. 

P. BOROS FORTUNÁT
A CSÍKSOMLYÓI FERENCES KOLOSTOR TÖRTÉNETE

Részletek a Ferenc-rendiek a Székelyföldön című munkából

A ferencesek obszerváns irányzata Bosznia felől közelítette meg Magyarországot, Erdélyt. Boszniában Nagy Lajos magyar király védelme alatt állottak, s ugyanazon okok késztették a királyt, hogy Erdélynek északi és keleti részét Ferenc-rendiekkel erősítse meg, mert kifejezett célja volt az orthodox vallás terjedésének visszaszorítása és a későbbi királyoknál az ebből eredő és felburjánzott vallási szekták kiirtása.

A moldovai és a székelyföldi ferencesek között az összekötő kolostor a csíksomlyói volt. A csíksomlyói kolostor eredetét a XIV. század végére, a XV. század elejére tehetjük. Ezelőtt két évvel került napvilágra a földszint keleti folyosóján egy befalazott portalé, mely a XV. század építészetére emlékeztet. Mindenesetre korábbi, ahogy azt Karácsonyi János állítja, ki 1441-re teszi. Az 1400. október 29-én kelt oklevélben Billith néven szerepel. IV. Jenő pápa 1444. február 2-án kelt levelében két évre terjedőleg teljes búcsút adományoz mindazoknak, kik a boldogságos Szűz templomának újraépítéséhez hozzájárulnak, s Úrnap első vecsernyéjétől a második vecsernyéig a templomot meglátogatják. A csúcsíves templom 1448-ban kész volt. A nyugati falán a feszületet vakolatba vésték. A kereszt mellett állott a Szent Szűz, Szent János és Szent Ferenc. A templomnak nyolc oltára volt s híres Mária-szobor, karján a kis Jézussal, melyet külön Mária-oltáron állítottak fel. Oltára volt Szent Ferencnek, Szent Antalnak és az az oltár, amit a begina apácák gondoztak. 

A csíksomlyói Ferenc-rendieknek a Csíki- és Gyergyói-medencén kívül két irányban kellett működést kifejteniük: a Tatros völgyében és a Nagy-Küküllő felső folyásában, Udvarhelyszéken. A székelyudvarhelyi központban a katholikusok a kálvinistákkal szemben mindig megtartották számbeli fölényüket, s ha állandóan nem tartózkodhatott egy ferences közöttük, akkor Csíksomlyóról jött át. 1586-ban csak két atya volt kirendelve és ezek közül is az egyik mindig útban volt. Báthory Zsigmond fejedelem 1589. december 12-én kért Kolozsmonostorról két-három atyát a rendtartományfőnöktől, de többet nem kapott. 

Általában véve a nyomasztó helyzet Báthory Zsigmond alatt valamivel enyhült. Szelevényi Pál provinciális Magyarországról Moldován keresztül meglátogatja a kolostort. Az erdélyi katolikus püspök székhelyéül Csíksomlyót szemelik ki. A fejedelem a megélhetéséről is gondoskodott, Báthory Endre pedig az egész fejedelemség területére koldulási engedélyt adott és összes kiváltságaiban megerősítette. Báthory Zsigmond ingadozó politikája válságba sodorta a kolostort. Székely Mózes katonái 1603-ban rárontottak a kolostorra, feltörték a templom és a kolostor ajtójait, elrabolták a templom kincseit, a kolostor bútorait, s még egynapi élelmet sem hagytak a kolostorban.

A protestáns fejedelmek a kolostor jogait tiszteletben tartották, védték, javait megkímélték, gyarapították, s ha az elnéptelenedés veszélye nem fenyegeti, fejlődhettek volna, mert életrevaló emberek állottak a kolostor élén, mint Váradi Gáspár, aki húsz évig volt kolostorfőnök és közvetített 1608 karácsony ünnepén a csíki papok és a ferences apostoli helynök csíkmadéfalvi Szentandrássy István közötti egyezségben. Váradi Gáspár halála után a kolostor javainak kezelésével a provinciális Petki István lófő székelyt bízta meg, amíg Csíksomlyói Miklós, Csíkszeredai Márton Parádi János volt provinciálissal vissza nem kerültek 1626. július 30-án. Nyolc tagja volt a kolostornak, amelynek számbeli fejlődését többé semmi sem akadályozta meg és visszaállították azt az iskolát is, melyben azelőtt ötven évvel Szentandrássy tanult. 

Aki a Hargitáról ereszkedik alá a Csíki-medencébe, annak egyszerre feltűnik a Kis-Somlyó tövében lévő templom és kolostor. A nagy kéttornyú templom 30 öl hosszú, 14 öl széles, 1804–1805. között nagyon lassan készült el, mert hiába adtak el minden nélkülözhető ezüst- és aranyneműt, anyagiakban mindig szűkösen állottak. Mielőtt a tervezethez fogtak volna, az építésnél Lengyelországban, Galíciában és Ausztriában nagy előtanulmányokat végeztek. A kolostort 1757–1779. között alakították át, melynek keleti részén volt a nyomda, ezt 1924-ben bontották le. Érdekes, hogy mikor a kolostor falainak javításához fogtak, elterjedt a hír, hogy Moldova felől jönnek a tatárok, a környék lakossága a kolostorba szaladt és az építőanyagból védőfalakat készítettek, s így az építkezés 1770-ben folytatódott. 

A Székelyföldnek egyetlen katholikus nyomdája volt a csíki kolostor könyvsajtója, melyet Kájoni János nagy nehézségek között állított fel, hogy a kántorok részére kinyomassa énekgyűjteményét (1676.), melynek Cantionale Catholicum címet adott. Fontos volt ez az énekgyűjtemény, mert utána még kétszer egészítették ki (1719, 1804). S ezáltal lettek a székelyföldi ferencesek az erdélyi katholikus egyházi zene úttörői, megalapítói és fejlesztői. Kájoni-nyomokon jártak Simon Jucundián (mh.1894) és Tima Dénes (1911), kiknek szerzeményeit minden templomban énekelik. 
A könyvsajtón nemcsak énekeskönyveket nyomtak ki, hanem tankönyveket is a somlyói, szárhegyi, mikházi és esztelneki iskolák részére. Magyarországról tankönyveket behozni nem lehetett, s több katholikus nyomda nem volt Erdélyben. 1781-ben átjavított alakja a kolozsvári rendházban van. Kétszáz esztendeig teljesített szolgálatot, míg az osztrák kormány 1852-ben zár alá nem helyezte. Azután csak vergődött, míg működését véglegesen be nem szüntették. 

A somlyói központi intézmények közül első helyen kellett volna említenem az iskolákat, melyek a Ferenc-rendiek alkotása. Elemi és közép-, s 1858-tól tanító- és kántorképző. Az elemi iskola eredete bizonytalan, s idővel fejlődött ki belőle a középiskolai oktatás, melynek köszönheti a csíki székelység az intelligencia képzését.

A XVII. században az iskolában tanítanak grammatikát, syntaxist és poézist. Mikor elegendő emberük nincs, akkor a felügyeletet tartják fenn maguknak. 1669. április 10-én az iskola kéttanerős volt. A tanulók létszáma 1690-ben 171. 1694-ben a tatár betörés megakadályozásában nagy része volt a tanuló ifjúságnak. A rhetorikai osztályt 1710-ben állították be, s a csíkszéki tisztikar segítségével a szegény tanulók részére szemináriumot létesítenek. Lukács Mihály csíkkozmási plébános vagyona örökösévé 1725. november 21-én a szemináriumot teszi. 

Az emeletes faiskola helyett 1780-ban Henter Ádám főkirálybírósága idejében Csík-, Gyergyó- és Kászonszék közösen emelték a kőépületet az atyák részére, melybe a katonák is bejártak nyelvtanulásra. A növendékeket ez évben annyira besorozták katonáknak, hogy 400-ból alig maradt 80, 1781-ben pedig 31. II. József 1785-ben elárverezteti az iskola ingó és ingatlan javait. Lefoglalja a színházi felszerelést, mert az iskola mellé 1735-ben a Mária Társulat költségén színháztermet építettek és kiegészítették. II. József halála után a zárda az elárverezett ingatlanokat visszaváltja, hogy az iskola működését semmi se akadályozza. A szabadságharc következményeképp a ferenceseknek le kell vegyék kezüket az iskola vezetéséről, melynek bevezetését a ház történetírója a következő módon adja elő: „Ez évben (1848) idegen intézetek növendékei jelentek meg Somlyón s lelkes szavaikban erőt, hősiességet törekedtek a gimnáziumi ifjúságba önteni. Abban a hazafias szellemet felgyújtani sikerült is, mert az ifjúság közakarattal megrohanva a királyépületeken díszlő császári, királyi címereket, a kétfejű sasos táblákat letépte, összezúzta, aminek egy hatalmas investignáció lett a vége, mely másnap a tett után Kovács nevű katonatiszt által kezdetett meg s kevésbé múlt, hogy egy idegen intézetből itten mulatozó nagyreményű ifjút, Veres Ádámot, brevi manu agyon nem lövetett.” 

Az osztrák katonasággal sokszor meggyűlt a baja a kolostornak. A székely harcosok 1706-ban a kolostor körül tartották főembereikkel a gyűlést, s akkor Graver a barátokra rontott; a német katonák haláláért a barátokat tette felelőssé. A kriptákat feltörette, a kolostor menedékjogát semmibe vette és a letétbe helyezett iratokat széthányatta. Kémül két újoncot küldetett a kolostorba, hogy a tagok érzelmeit kikémlelje és a szakállas ágyúkat, melyekkel az utóbbi tatárbetörés alkalmával védekeztek, elkobozta és Brassóba szállította. A madéfalvi veszedelem előtt és után közvetített a nép és hatóság között, amiért gyanúba keveredett. A legborzasztóbb helyzetbe azonban 1848–1849-ben került. Gál Sándor, a felkelő székelyek parancsnoka ráparancsolt Veres Ignác házfőnökre, hogy kiáltványait nyomassa ki, s midőn a házfőnök ezt tenni nem akarta, akkor a nyomdára kezét rátette és az igazgatását egy volt református prédikátorra, Biró Sándor kapitányra bízta, ki rajta kiáltványokat és újságokat nyomatott, amiért a császári biztosok a következő évben a nyomdát az állam részére lefoglalták. A házfőnököt elhurcolták és halálra ítélték, amit nem hajtottak végre, hanem három évig fogságban tartották, és a kolostorra elviselhetetlen terheket róttak, mert az alsó nép között az a hír volt elterjedve és a katonák előtt azt rebesgették, hogy a kolostor pénzét bivalybőrbe varrva őrzi, a kripta fülkéit drágaságokkal töltik meg, fegyvereket rejtegetnek. S a katonaság ehhez szabta kívánságait. 

Haynald püspök a Ferenc-rendiekkel alapítja a tanítóképzőt, melynek tanárai kezdetben a ferencesek kebeléből kerültek ki, és Simon 25 évig volt igazgatója. A somlyói gimnázium és tanítóképző a Státus kezelésébe ment át, s beköltözött Csíkszeredába. 
&l